Oldalaim

2011. június 9., csütörtök

26. hét

Megkaptam a beutalómat a vércukor terhelésre, és egy figyelmeztetést amiért nem szedek terhesvitamint. Nem akartam a doktornővel vitatkozni, de én nem fogom a gyógyszeripar kasszáját gyarapítani, úgyhogy jónevelten bólogattam, és megígértem ,hogy  jó leszek. Adott vagy 4  féle terhesvitaminról szóló reklámanyagot, ami hanyag mozdulattal végezte a kukában.  Meg lehet nézni mi minden van egy doboz vitaminban a művileg előállított vitaminokon kívül. Oké, én notórius adalék kerülő vagyok.  Képes vagyok órákat tölteni a neten azzal, hogy egészségmegörző tippeket, házi patikákat keresgéljek. Így jutottam el egy oldalra, ahol találkoztam a shea-vaj és a mandula olaj jótékonyságáról, tiszta hatékonyságáról. 

Elhatároztam, hogy Eszterkém popsijára shea-vajat fogok kenegetni a vacak krémek helyett, és a horrorisztikusan sok kemikáliával teleitatott popsitörlő helyett pedig mandulaolajos vattakendőt fogok használni.  Meg is rendeltem a hozzávalókat  a neten Akinek ez már túl bio, az most lapozzon, de ezt most kicsit kirészletezem:


Shea vaj mint popsikrém:  Eleve tiszta shea vajat rendeltem. Semmi más nincs benne, csak a nyers vaj.  Se parfüm, se állomány javító, se tartósítószer, szóval tényleg semmi. Eleinte hal szaga volt, de mára már teljesen megszoktam, fel sem tűnik. Az állaga elég kemény, de a kéz melegétől azonnal felpuhul és kenhetővé válik.  Bár a baba popsijára vettem (kicsit korán) de tesztelési célból kentem a könyökömre és a sarkamra is. A sarkamra vastagon kentem és éjszakára zoknit húztam rá. Reggelre 1 kezelés után olyan puha lett a bőröm, mint még soha. Ezen felbuzdúlva kentem a lábamat, kentem a kézfejemet, estére az arcomat. A pocakomat nem szabad kenni a magas A vitamin tartalma miatt. Rendkívül gazdaságos, mert nem kell sok belőle, de a  kicsi tégely amit rendeltem félig ki is fogyott. Mire Eszter megszületik vehetek egy újabb tégellyel. :D Sok véleményt olvastam a neten babás fórumokon, és mindenki csak dicsérte. Alig várom, hogy tesztelhessem azon a kis popón végre!


A mandula olajos popsitörlőt úgy találtam ki, hogy olvastam a mandula olajról, hogy enyhíti a gyulladásokat, ezenkívül megnyugtatja, puhábbá, simábbá teszi a bőrt. Kiválóan kenhető, de nem hatol mélyre, és a babáknak is ideális a szintetikus babaolajok helyett. A száraz bababőrre kitűnő hatással van.  Védőréteget képez a bőrön és óvja azt. A benne lévő E vitamin megköti a levegőben lévő  nehézfémeket. 
Ezen felbuzdulva rendeltem belőle 1 üvegcsével és kitaláltam, hogy popsitörlőt gyártok belőle.  Ezt úgy képzelem, hogy az otthon található fedeles műanyag szögletes tárolóba teszek majd vizet, abba cseppentek mandula olajat és a DM-ben kapható szögletes vattát (ami már nagyon bevállt nekem) belemártom ebbe a kutyulmányba, kinyomkodom  és azzal törlöm meg a kiscsaj popsiját. Ha bárhova mennem kell majd vele, akkor előre beleteszem a vatta törlőket a zárható dobozkába az olajos vízzel együtt. Éppen annyi vízzel amit felszív a vatta, hogy nehogy kiboruljon és minden olyan legyen. 

Jah, és hogy fokozzam a dolgokat, a baba fürdetést is megoldom tiszta olivaolaj szappannal. Mondanom sem kell ebből is rendeltem. Eddig mindenféle glicerines szappannal fürödtünk. Nálunk a tusfürdő alapból szóba sem jöhet annyi benne a méreg. Kitettem a szappant és vártam a családom megjegyzéseit, de nem voltak ... teszteljük, és én személy szerint nagyon elégedett vagyok vele. Szembetűnő, hogy nagyon gazdaságos. Nem kopik úgy mint a többi szappan, de ugyanolyan hatékony. Az illatát is megszoktuk.  
Mivel semmilyen adalékot nem tartalmaz, illatanyagot sem, kitűnő a babáknak is. Még a koszmót is eltávolítja a buksiról egy kismama szerint.  

... szóval így fogom megoldani a babaápolást... majd a fejleményekről beszámolok... alig 2,5 hónap múlva...




2011. június 4., szombat

25. hét

A héten újabb édes történettel gazdagodott a családi anekdotta gyűjteményünk.  Minap András Apával elsétált a boltba. Odafelé találkoztak egy cicával. András megkérte Apát, hogy hozzák haza a cicát.  Apa megkérdezte, hogy miért hozzák haza, amikor nekünk már van cicánk. András ekkor elmagyarázta apának a másik cica fontosságát:

-Lehet, hogy ez a cica fiú. A mi cicánk pedig lány. Ha hazavinnénk a fiú cicát, akkor lennének kiscicák.
-Nem kell nekünk kiscica András. - volt Apa válasza.
- De Apa! Ez fontos! Ha neked és Anyának nem lennék Én meg Lili és Eszterke, akkor mi lenne? Nem hiányoznánk nektek? 
- De, nagyon hiányoznátok nekünk! - mondta ellágyult szívvel Apa.... de azért mégsem hozták haza a cicát....

.... a történetet viszont igen, és amikor Apa elmesélte nekem az én szívem is megtelt melegséggel .... ha nem lennének ki lennék én? Biztosan egy másik ember másik élettel, de sosem vágynék arra a másik életre... nekem ez az élet kell velük, és kizárólag  velük .


 

24. hét

Olyan csodálatos élményben volt részem, amiben eddig még soha.  Megható, hihetetlen és fantasztikus egyben. A kis puncisossam végre kapcsolatba kerültem. Mindig megsimogatom a pocakomat amikor odabent érezhető lubickolás zajlik.  Amikor nyújtozik, megmaszírozom az éppen kidudorodó "alkatrészeket" és próbálom kitalálni éppen mihez van szerencsém. Ez eddig csak az én játékom volt, azonban mára közös játék lett, és ez mérhetetlen boldogsággal tölt el. 


Eszter éjszaka nagyon aktív volt. Többször felébresztett ficánkolásával, és ez reggel is így maradt. Nagyokat nyújtózott és rúgkapált, én pedig válaszként megmaszíroztam a (szerintem) lábacskákat. A maszírozást hangosan kommentáltam is: "Megmaszírozom a lábacskádat". Amire máris jött a válasz újabb nagy rúgkapálás formájában. Percekig játszadoztunk, amíg a kisasszony újra el nem aludt. Legalábbis úgy gondoltam, hogy elaludt. Később a nap folyamán újra kezdte, és én újra belementem a játékba. Mindig oda rúgkapált ahol én megmaszíroztam a lábacskáját, élénken reagált. Ez az első játék  megható volt anyai szívemnek, és alig várom, hogy újra megismételjük, és továbbfejlesszük a mókát.

El kell, hogy meséljem meglepődtem Önmagamon a játék során, mert  a régen alkalmazott dajkanyelven kezdtem újra megszólalni. Tudom, hogy ez ösztönös, de mégis furcsa volt...

Jah, hogy mi az a dajkanyelv? Az édesanyák ismerik, csak lehet, hogy nem tudják a "hivatalos" nevét. 

A dajkanyelv kifejezés azt a nyelvtípust jelöli, amellyel az anyukák  a babákkal beszélnek. A legtöbb anya ösztönösen használja. Annak ellenére, hogy a nők hangszíne magasabb, mint a férfiaké,  a legtöbb nő még meg is emeli hangszínét amikor babákhoz beszél. Sőt! Jellemzi ezt a beszédmódot még az eltúlzott kifejezőerő és az egyes szavak elnyújtása is.  Ez nem azt jelenti, hogy hülyeségeket mond, vagy sejpítve, gügyögve gazsulál az édesanya.  A mondandó értelmes, csak a hangszín változik. 

... hát én így beszélgetek  a  legkisebbik lányommal játék közben. Egyre jobban megismerem majd. Például tudom, hogy utálja a habverő hangját. Ezt modjuk a fiamról is tudom, mert közli velem, de Eszter óriási boxolásba kezd, ha bekapcsolom a készüléket. András anno amikor a pocakomban volt ugyanígy reagált a Depeche Mode-re. Akkor azt hittem élvezi a jó zenét, büszke is voltam évekig, hogy anyja fia a gyerek, tudja mi a jó, de most rá kellett jönnöm, hogy nem így van a boxolás a nemtetszés jele .... vaaaaaagy Eszter szereti nagyon a habverőt és ez mégis az öröm jele .... de ez elég furcsa elgondolás.

23. hét

Egy újabb toxo eredménnyel lettem gazdagabb. A postás hozta a levelet... a helyzet ugyanaz mint volt. Ez jó, mert azt jelenti, hogy új fertőzést nem kaptam. Majd a következő ultrahangos vizsgálat előtt újra megvizsgáltatom még egyszer utoljára.  Addig is óvakodom a cicustól...

A hét nem csak ezzel az eredménnyel lett gazdagabb, hanem plusz egy kilóval. Immáron 4 kilót híztam. Nem akarom elhinni. Mondjuk csodálkozni valóm nincsen, ugyanis a húsvéti csokitojások rohamos gyorsasággal fogynak.... és ezt nem lehet ráfogni a nyuszira!

Na és végre sikerült beszélnem Jolánnal a szülésznőmmel. A szülés időpontja nem túl "szerencsés" augusztusban sok orvos szabadságolja magát....  Hát ezt tökre nem értem. Hallottam, hogy nagyon sok baba fogan karácsonykor , tehát sok a születés augusztusban, szeptember elején.  Jó lenne, ha ezt a statisztikát az orvosok is ismernék, és a szabadságukat átraknák a nyár többi hónapjára. Ez azért is volna szerencsés, mert én is augusztusban szülök, bár gyermekünket nem a karácsonyfa alatt  " szerettük össze ", de akkor is!

A szülésznőm megígérte, hogy akaszt egy orvost aki vállalja a terhesgondozást, és majd az ügyeletes orvosnál szülök, így továbbra sem lesz fogadott orvosom, csak fogadott Jolánom... szuper. Ennek tudatában köszöntünk el egymástól. Örültem, hogy ez a probléma akkor már ki van pipálva. Vagyis azt hittem ki van pipálva....

Napokkal később felhívott a szülésznő, hogy nem fog ez így menni muszáj lesz orvost választanom. Ajánlott is hármat. Rácuppantam az internetre és megnéztem magamnak belőle kettőt (ezeknek a nevére emlékeztem) de egyik sem szimpatikus igazán... El vagyok keseredve.  Ragaszkodom ahhoz, hogy a Szent Imrében szüljek. Tatabánya teljesen kizárva. Eddig ragaszkodtam a Jolánhoz is, de már nem is tudom .... mit lehet ilyenkor tenni? 



Hát ezen rágódtam a héten, miközben a pici hercegnőm szépen fejlődik odabent. Kb 25 cm mint egy Barbie baba, csak remélhetőleg emberibb formát ölt. Már a haja és a szemöldöke is nő. Ez utóbbi reményeim szerint nem a nagypapáéhoz lesz hasonlatos, mert az nagyon Brezsnyevi...


2011. május 9., hétfő

22. hét


Húsvét utáni szorgos munkanapomon még alig dolgoztam 3 órát amikor az óvodából telefonáltak. Az én kicsi fiam bárányhimlős lett... láttam én már reggel a nyakán a piros foltocskákat, de azt hittem pókcsípés, mert máshol nem volt belőle. Tévedtem...





Hívtam az orvost, aki pár homeobogyót írt elő, zuhanyozást, és max szódabikarbónás lemosást, ha nagyon viszkednének a pöttyök. Melegen kellett tartani a kis beteget, és természetesen sehova nem mehetett. Főnököm "nagyon boldog volt"  a hír hallatán, de ez nem érdekelt különösebben, de azt nagyon sajnáltam, hogy az óvodai anyáknapi ünnepségből is kimaradtunk.


Mindig meghatódom az anyáknapi műsorokon. Hiába hallom ugyanazokat a  verseket és dalokat immár 10 éve, a szemeim könnybe lábadnak minden alkalommal. Kiskamasz lányom osztálya is tartott anyáknapi ünnepséget. Jött a két nagymama is. Mindenki az ünnep méltóságához kireszelkedve jelent meg, kivéve engem. Én  farmernadrágban voltam. Ennek egyetlen oka volt: Csak farmer kismama nacim van, ami feljön rám.... igaz, meglátogatott  egyik rég nem látott gimis barátnőm és hozott jópár pocakos nadrágot, de a fele a combomnál megakadt a próbák során... így nem tudnak hasznosulni. Ezekből a nacikból  kettő az enyém volt, még András idején hordtam az utolsó hónapokban, de most az sem jött rám..... mennyit híztam én? Totál önutálat vett hatalmába... ezt az önutálatot fokoztam az ünnepségen is: Nem elég, hogy tehén vagyok, még kellően felöltözni sem tudok ezmiatt. Mindenben úgy nézek ki mint egy hodó. Ráadásul még púsposan is kezdtem járni. Biztosan a súlypont eltolódás miatt, de ez nem vígasztal...


Szóval az ünnepségen a legeslegesleghátsó traktusba vonultam. A telefonomat kikapcsoltam, a zsepit bekészítettem az előadás elött. Aranyosak voltak a kis maflák. Nem tudták mit kezdjenek magukkal, vigyorogtak, szöveget felejtettek vagy tévesztettek, de ez nekem jól jött, mert oldották a megríkatós versek hangulatát.... ennek elenére azért kellett a zsebkendő. Körbe néztem a teremben, de látszólag csak én küzdöttem a könnyeimmel. A többi anyán semmi meghatottságot nem fedeztem fel. Lehet, hogy terelésből az otthoni vasalnivalóra gondoltak? Ezzel én is próbálkoztam, de nem sikerült... Naná, hogy nem sikerül, ha ilyen szép verseket hall egy édesanya:




Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam,
és tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?


Mesélj rólam,
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem,
úgy neveztél: kicsi lelkem?


És amikor
még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?


Mesélj anya!
Mesélj rólam.
milyen lettem, amikor már
megszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
- Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?


Ugye, hogy milyen megható, gyönyörű vers? Én most is elsírtam magam ahogy ide biggyesztettem és újra olvastam... és nem foghatom a terhességi hormonokra! 

Elhatároztam, hogy ezt a verset kinyomtatom és valahova kiteszem egy jól látható helyre. Amikor a bitang kölykökkel nem bírok és úgy érzem a hajam hullik, és  a neveléstől megfáradtan a fejemet verném a falba, majd elolvasom a verset és újjult erővel vetem magam az anyaság adta feladatokba.... remélem beválik.



2011. május 4., szerda

21. hét

Lakberendező vérem elkezdte erősíteni fészakrakó ösztönömet Apa legnagyobb örömére. Terveket rajzoltam, mit hogyan fogunk átalakítani a házban. Ablak csere és padlózat felújítás, fal áthelyezés és újabb fürdőszoba kialakítás. Mindez augusztusig legyen is meg, mire jön a kis hercegnő. Hivattam egy asztalost, hogy a lépcső alá szerkesszen nekem egy beépített szekrényt, hogy újabb helyet nyerjünk. Jött a köműves és felmérte a terepet, a neten körbenéztem az ablakcsere ügyében is. Hű micsoda gyönyörűségeket találtam! Fantáziám szárnyalt...



Aztán jött a hideg zuhany, az árajánlat.... és minden álmom oda is lett. Lehetetlen kiizzadni annyi pénzt amit a mester kér.... de akkor is akarom, meg amúgy is muszáj!!! .... és ilyenkor jönnek a kompromisszumok, a lemondások, és az ember lányának sosem lesz olyan otthona amilyenre igazából vágyik.... 

Szóval az átalakításról keserűen álmodozom tovább, agyalok és agyalok, de megoldás még nem született... Ilyenkor nem egy tábla csokoládéhoz nyúlok, hanem a VATERÁHOZ mint olyan ami függővé tesz. Neki vetettem magam baba holmikat keresgélni és eljutottam a babakocsikhoz. Igényeim e téren is bőven akadnak, úgyhogy napokig vadásztam melyik modell fog megfelelni amikor eljön az idő a vásárlásra.

Az ördög nem alszik, és egyik napon megmutatkozott egy  pezsgőszínű gyönyörűség formájában. Ez a babakocsi maga volt a tökély. A gyermekeim eddigi babakocsijainak hibáiból tanulva sokmindennek meg kell felelnie a nyertes darabnak, és ez megfelelt. A babakocsit nem  használták, úgyhogy egy új babakocsi használt babakocsi árban illegette magát nekem a képernyőn. Vérszemet kaptam. Noha még igen korai a vásárlás az én babonás lelkemnek, mégsem tudtam ellen állni. 

Másnap hajnalban, mielőtt  dolgozni indult volna Apa, megmutattam neki a gyönyörűséget, amire nagyon fájt a fogam. Hosszasan ecseteltem előnyeit: A tolókar állítható mindkét irányba, így nem süt a szemébe a nap a kis hercegnőnek soha. Nem kell külön napernyő a kocsira. A lábtartó is vízszintesbe helyezhető, így kényelmesen aludhat a kocsiban akkor is amikor már nagyobbacska lesz. Nem fog lelógni a lába, tud hason is aludni majd. Van hozzá mózes, és sport karfa (védőfóliával, ami giga mega előny amikor túrórudit majszol és ken szét a kis kezecskéjével) Nagy és széles, mégsem nehéz. Pelenkázó táskája is van, és jó nagy és mély alsó kosarara. Bár a színe aggasztott kicsit, mert nagyon világos, de minden egyes porcikája mosógépben mosható, így azt is kipipáltam...

Apának  is nagyon tetszett, az érvelésemmel is egyet értett és az árával is elégedett volt.  Igazi nőcis darabnak találta, így rábólintott az ügyletre. Ennél a pontnál már nem lehetett leállítani, a babonám elmúlt, csak a harci szellem maradt, megkaparintani a kicsikét... és egy perc múlva már  le is ütöttem a licitet győzelmi felkiáltással. A hét végére már itthon volt, és gyönyörködünk azóta is benne még vagy 3 hónapig üresen... 


20. hét

András az este odajött hozzám aggódva mondta, hogy ha Eszterke tetszeni fog nekünk amikor megszületik, akkor Ő meghal.  Aztán mondta, hogy Apát "húszra" szereti, engem pedig el sem tudja mondani mennyire. Megkért minket, hogy mi is szeressük őt "húszra" de Esztert csak "ötre". Úgy meghatódtam ezen a beszélgetésen... Már napok óta nagyon sirdogálós, pedig sosem szokott nyafogni. Talán ez az oka, ez a gondolat emészti a kis lelkét... Pedig az utcán, a boltban, az oviban mindenkinek csak az Ő kis húgáról csacsog, aki ott van bent Anya pocijában, és mindjárt megszületik... Úgy hívja, hogy a mi babánk. Sokszor megsimogatja, megpuszilgatja a hasamat, aminek én nagyon örülök.

Néha elnézegetem Őt amikor játszik, vagy alszik és mérhetetlen szeretetet érzek iránta. Még mindig olyan picinek találom. Ilyenkor aggódni kezdek, hogy vajon hogy éli meg majd a húga érkezését... és nekem mennyi időm marad Őrá? Hogyan fogom megoldani, hogy ne érezze kirekesztve magát? Leszek-e elég okos, hogy jól kezeljem ezt a feladatot? Csupa olyan kérdés amire nem lehet tudni a választ. Akkor és ott fog eldőlni majd....

Annak idején amikor András született nagyon nem sikerült jól megoldanom... Lili akkor már 10 éves volt. Önálló okos nagylány... Emlékszem rá, hogy reggelente egyedül készült az iskolába, egyedül indult el a buszhoz. Én az ablakból integettem neki... de volt olyan reggel, amikor olyan fárasztó és hosszú volt az éjszaka az újszülött Andrással, hogy mire felébredtem Lili már régen az iskolában volt... szörnyű lelkiismeret furdalásom volt ...
Büszke voltam rá, hogy nagyon önálló, de mégiscsak kisgyermek volt még akiről gondoskodni kell... aztán észbe sem kaptam és Ő a nagy önállóságával lassan eltávolodott tőlem... Örültem, hogy minden olyan olajozottan megy... nem vettem észre, hogy közben Ő mennyire szenved. 10 éves királysága lett oda. Mindenki a kis herceg körül forog, és Ő kiszorult a körből... Idén már 14 éves lesz és nem találtunk vissza egymáshoz...

Mikor kiderült, hogy harmadik magzatom kislány, nem volt felhőtlen a boldogsága ... Aggódni kezdett, hogy Ő már sosem lesz Apa kicsi lánya, hiszen ha megszületik Eszter, Ő lesz majd az Apa új pici lánya... Apa megvigasztalta, hogy erre ne is gondoljon,  a szeretet nem osztódik, hanem sokszorozódik. Az iránta érzett szeretet soha nem fog elmúlni bármi is lesz... 

.... ebben igaza is van, de az időnk és az energiánk az ami nem sokszorozódik. Ez a baj. A pici gyermek nagyon sok figyelmet, időt és energiát  igényel. A nagy gyermek is igényelné, de mivel nem üvölt, nem toporzékol nem halljuk meg ... jelez Ő, csak máshogyan ... daccal, "rosszalkodással"  és ezért meg is büntetjük szegényt... nem elég a figyelem megvonás, szeretet éhség még jól meg is szídjuk, haragszunk rá és elfordulunk tőle...  Nehéz szülőnek lenni!