Olyan csodálatos élményben volt részem, amiben eddig még soha. Megható, hihetetlen és fantasztikus egyben. A kis puncisossam végre kapcsolatba kerültem. Mindig megsimogatom a pocakomat amikor odabent érezhető lubickolás zajlik. Amikor nyújtozik, megmaszírozom az éppen kidudorodó "alkatrészeket" és próbálom kitalálni éppen mihez van szerencsém. Ez eddig csak az én játékom volt, azonban mára közös játék lett, és ez mérhetetlen boldogsággal tölt el.
Eszter éjszaka nagyon aktív volt. Többször felébresztett ficánkolásával, és ez reggel is így maradt. Nagyokat nyújtózott és rúgkapált, én pedig válaszként megmaszíroztam a (szerintem) lábacskákat. A maszírozást hangosan kommentáltam is: "Megmaszírozom a lábacskádat". Amire máris jött a válasz újabb nagy rúgkapálás formájában. Percekig játszadoztunk, amíg a kisasszony újra el nem aludt. Legalábbis úgy gondoltam, hogy elaludt. Később a nap folyamán újra kezdte, és én újra belementem a játékba. Mindig oda rúgkapált ahol én megmaszíroztam a lábacskáját, élénken reagált. Ez az első játék megható volt anyai szívemnek, és alig várom, hogy újra megismételjük, és továbbfejlesszük a mókát.
El kell, hogy meséljem meglepődtem Önmagamon a játék során, mert a régen alkalmazott dajkanyelven kezdtem újra megszólalni. Tudom, hogy ez ösztönös, de mégis furcsa volt...
Jah, hogy mi az a dajkanyelv? Az édesanyák ismerik, csak lehet, hogy nem tudják a "hivatalos" nevét.
A dajkanyelv kifejezés azt a nyelvtípust jelöli, amellyel az anyukák a babákkal beszélnek. A legtöbb anya ösztönösen használja. Annak ellenére, hogy a nők hangszíne magasabb, mint a férfiaké, a legtöbb nő még meg is emeli hangszínét amikor babákhoz beszél. Sőt! Jellemzi ezt a beszédmódot még az eltúlzott kifejezőerő és az egyes szavak elnyújtása is. Ez nem azt jelenti, hogy hülyeségeket mond, vagy sejpítve, gügyögve gazsulál az édesanya. A mondandó értelmes, csak a hangszín változik.
... hát én így beszélgetek a legkisebbik lányommal játék közben. Egyre jobban megismerem majd. Például tudom, hogy utálja a habverő hangját. Ezt modjuk a fiamról is tudom, mert közli velem, de Eszter óriási boxolásba kezd, ha bekapcsolom a készüléket. András anno amikor a pocakomban volt ugyanígy reagált a Depeche Mode-re. Akkor azt hittem élvezi a jó zenét, büszke is voltam évekig, hogy anyja fia a gyerek, tudja mi a jó, de most rá kellett jönnöm, hogy nem így van a boxolás a nemtetszés jele .... vaaaaaagy Eszter szereti nagyon a habverőt és ez mégis az öröm jele .... de ez elég furcsa elgondolás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérdezz, vagy szólj hozzá bátran!