21. hét

Lakberendező vérem elkezdte erősíteni fészakrakó ösztönömet Apa legnagyobb örömére. Terveket rajzoltam, mit hogyan fogunk átalakítani a házban. Ablak csere és padlózat felújítás, fal áthelyezés és újabb fürdőszoba kialakítás. Mindez augusztusig legyen is meg, mire jön a kis hercegnő. Hivattam egy asztalost, hogy a lépcső alá szerkesszen nekem egy beépített szekrényt, hogy újabb helyet nyerjünk. Jött a köműves és felmérte a terepet, a neten körbenéztem az ablakcsere ügyében is. Hű micsoda gyönyörűségeket találtam! Fantáziám szárnyalt...

Aztán jött a hideg zuhany, az árajánlat.... és minden álmom oda is lett. Lehetetlen kiizzadni annyi pénzt amit a mester kér.... de akkor is akarom, meg amúgy is muszáj!!! .... és ilyenkor jönnek a kompromisszumok, a lemondások, és az ember lányának sosem lesz olyan otthona amilyenre igazából vágyik.... 

Szóval az átalakításról keserűen álmodozom tovább, agyalok és agyalok, de megoldás még nem született... Ilyenkor nem egy tábla csokoládéhoz nyúlok, hanem a VATERÁHOZ mint olyan ami függővé tesz. Neki vetettem magam baba holmikat keresgélni és eljutottam a babakocsikhoz. Igényeim e téren is bőven akadnak, úgyhogy napokig vadásztam melyik modell fog megfelelni amikor eljön az idő a vásárlásra.

Az ördög nem alszik, és egyik napon megmutatkozott egy  pezsgőszínű gyönyörűség formájában. Ez a babakocsi maga volt a tökély. A gyermekeim eddigi babakocsijainak hibáiból tanulva sokmindennek meg kell felelnie a nyertes darabnak, és ez megfelelt. A babakocsit nem  használták, úgyhogy egy új babakocsi használt babakocsi árban illegette magát nekem a képernyőn. Vérszemet kaptam. Noha még igen korai a vásárlás az én babonás lelkemnek, mégsem tudtam ellen állni. 

Másnap hajnalban, mielőtt  dolgozni indult volna Apa, megmutattam neki a gyönyörűséget, amire nagyon fájt a fogam. Hosszasan ecseteltem előnyeit: A tolókar állítható mindkét irányba, így nem süt a szemébe a nap a kis hercegnőnek soha. Nem kell külön napernyő a kocsira. A lábtartó is vízszintesbe helyezhető, így kényelmesen aludhat a kocsiban akkor is amikor már nagyobbacska lesz. Nem fog lelógni a lába, tud hason is aludni majd. Van hozzá mózes, és sport karfa (védőfóliával, ami giga mega előny amikor túrórudit majszol és ken szét a kis kezecskéjével) Nagy és széles, mégsem nehéz. Pelenkázó táskája is van, és jó nagy és mély alsó kosarara. Bár a színe aggasztott kicsit, mert nagyon világos, de minden egyes porcikája mosógépben mosható, így azt is kipipáltam...

Apának  is nagyon tetszett, az érvelésemmel is egyet értett és az árával is elégedett volt.  Igazi nőcis darabnak találta, így rábólintott az ügyletre. Ennél a pontnál már nem lehetett leállítani, a babonám elmúlt, csak a harci szellem maradt, megkaparintani a kicsikét... és egy perc múlva már  le is ütöttem a licitet győzelmi felkiáltással. A hét végére már itthon volt, és gyönyörködünk azóta is benne még vagy 3 hónapig üresen... 

20. hét

András az este odajött hozzám aggódva mondta, hogy ha Eszterke tetszeni fog nekünk amikor megszületik, akkor Ő meghal.  Aztán mondta, hogy Apát "húszra" szereti, engem pedig el sem tudja mondani mennyire. Megkért minket, hogy mi is szeressük őt "húszra" de Esztert csak "ötre". Úgy meghatódtam ezen a beszélgetésen... Már napok óta nagyon sirdogálós, pedig sosem szokott nyafogni. Talán ez az oka, ez a gondolat emészti a kis lelkét... Pedig az utcán, a boltban, az oviban mindenkinek csak az Ő kis húgáról csacsog, aki ott van bent Anya pocijában, és mindjárt megszületik... Úgy hívja, hogy a mi babánk. Sokszor megsimogatja, megpuszilgatja a hasamat, aminek én nagyon örülök.

Néha elnézegetem Őt amikor játszik, vagy alszik és mérhetetlen szeretetet érzek iránta. Még mindig olyan picinek találom. Ilyenkor aggódni kezdek, hogy vajon hogy éli meg majd a húga érkezését... és nekem mennyi időm marad Őrá? Hogyan fogom megoldani, hogy ne érezze kirekesztve magát? Leszek-e elég okos, hogy jól kezeljem ezt a feladatot? Csupa olyan kérdés amire nem lehet tudni a választ. Akkor és ott fog eldőlni majd....

Annak idején amikor András született nagyon nem sikerült jól megoldanom... Lili akkor már 10 éves volt. Önálló okos nagylány... Emlékszem rá, hogy reggelente egyedül készült az iskolába, egyedül indult el a buszhoz. Én az ablakból integettem neki... de volt olyan reggel, amikor olyan fárasztó és hosszú volt az éjszaka az újszülött Andrással, hogy mire felébredtem Lili már régen az iskolában volt... szörnyű lelkiismeret furdalásom volt ...

Büszke voltam rá, hogy nagyon önálló, de mégiscsak kisgyermek volt még akiről gondoskodni kell... aztán észbe sem kaptam és Ő a nagy önállóságával lassan eltávolodott tőlem... Örültem, hogy minden olyan olajozottan megy... nem vettem észre, hogy közben Ő mennyire szenved. 10 éves királysága lett oda. Mindenki a kis herceg körül forog, és Ő kiszorult a körből... Idén már 14 éves lesz és nem találtunk vissza egymáshoz...

Mikor kiderült, hogy harmadik magzatom kislány, nem volt felhőtlen a boldogsága ... Aggódni kezdett, hogy Ő már sosem lesz Apa kicsi lánya, hiszen ha megszületik Eszter, Ő lesz majd az Apa új pici lánya... Apa megvigasztalta, hogy erre ne is gondoljon,  a szeretet nem osztódik, hanem sokszorozódik. Az iránta érzett szeretet soha nem fog elmúlni bármi is lesz... 

.... ebben igaza is van, de az időnk és az energiánk az ami nem sokszorozódik. Ez a baj. A pici gyermek nagyon sok figyelmet, időt és energiát  igényel. A nagy gyermek is igényelné, de mivel nem üvölt, nem toporzékol nem halljuk meg ... jelez Ő, csak máshogyan ... daccal, "rosszalkodással"  és ezért meg is büntetjük szegényt... nem elég a figyelem megvonás, szeretet éhség még jól meg is szídjuk, haragszunk rá és elfordulunk tőle...  Nehéz szülőnek lenni!

19. hét

Hurrá eljött a naaaaagy genetikai ultrahang idje. Immáron rutinosan jelentkeztünk le a nővér pultnál, és már rutinosan kértem is az újabb toxoplasma tesztet. Semmi izgalom nem volt bennem az eredményt illetően, inkább mozizni mentem. A szokásos papír kitöltés, vérvétel a toxohoz, és pici várakozás .... ismerős orvosunk most is nagyon kedvesen fogadott minket. Elképesztő volt számomra a felkészültsége. Mély tiszteletet ébresztett bennem, hogy vette a fáradságot és mielőtt behívott volna minket átnézte az előző UH eredményeket, és ennek tudatában állt a vizsgálathoz. Ez a beszélgetésből derült ki a számomra. Tudom pénz beszél... de akkor is!

Kislányunk megint azonnal kitárulkozott, az első percekben kérdezett rá az orvos, hogy tudjuk-e már a nemét, mert Ő máris tisztában van vele. Hát nem egy szégyenlős fajta na! (Mármint a lányunk) Megerősítette eddigi ismereteinket. A méhemben egy tündérke ficánkol változatlanul.  Minden kis porcikáját szemügyre vettünk, és kiderült a vesével sincs semmilyen probléma. Mondjuk én ebben nem is kételkedtem. Az orra még mindig figyelemre méltóan nagy, ezt mosolyogva nyugtáztuk. Immáron 30 dkg a súlya, Elképzeltem a tenyeremben, mekkora is lehet.... Pici még.. de olyan szép formás. Arcocskáját a placentába fúrta, így túl jó képet nem sikerült róla készíteni, de azért közzé teszem, mert gyönyörű ez a gyerek!

                                                            EZ ITT A FOTÓ HELYE

Valahogy elöttem is megnyílt a világ a rózsaszín szín felé. Ez abban is megmutatkozott, hogy hazafelé egy áruházban a csecsemő holmik között, már célirányosan a lányka cuccok felé vettem az irányt. Eddig nem igazán hatottak meg a cukormázas holmik, most azonban találtam egy igazán nőcis darabot. Nem is egyet, hanem mindjárt hármat. Nem szoktam  előre vásárolni  babaholmit. Elég babonás vagyok ebből a szempontból, de ezeket a darabokat nem hagytam ott. Azonnal bele szerettem, és mindjárt bele is képzeltem az én kis Eszter lányomat. 

Milyen furcsán működik az ember lánya... még nem láttam sosem (kivéve a mákos ultrahang felvételeken ) mégis minden gonolatom az Övé, és máris mély ragaszkodást érzek iránta. Ábrándozok és mesélek róla. Nevén nevezem, és beszélek hozzá.  Már az egész család a nevén nevezi, és ez nagyon jó érzés.

 Elolvastam a horoszkópját is, ami igen figyelemre méltó. Ugyanis ha minden igaz Eszter Szűz jegyű lesz, ami igen érdekes a mi családunkban. Hogy miért is? Nos a Szűz gyermek szorgalmas, maximalista, rendszerető ami a mi családunk csemetéire nem jellemző. A rendszeretet a jó édes anyjukra sem jellemző.  Emellett  kritikus is, úgyhogy biztosan megvívunk egy pár harcot. Gondoltam is, hogy ez a lélek nagyon szereti a kihívásokat, ha a mi családunkat választotta. :D Ugyanakkor én magam is sokat talnulhatok majd tőle, mint minden gyermekemtől. Már alig várom....

Kissé sokáig tartott közzé tennem ezt az oldalt, ugyanis leányom "kezelésbe vette" a laptopomat és letörölte a képszerkesztő programomat.... mitől is őszülnek az anyák... ?