A háziorovostól hazatérve az otthon felejtett mobilom csörgése várt a kanapén. Az Istenhegyi klinikáról hívtak, hogy a pénteki időpontot módosítanunk kell, ugyanis áramszünet lesz aznap. A hétfő délutánban maradtunk. Picit bántott, hogy többet kell várnom, hogy lássam végre az én kicsikémet, de nem vettem nagyon a szívemre, mert tragédia nem történt....
Nem is meséltem, hogy már két hete birtokosa vagyok az én várandós kiskönyvembenk. András fiam 4 éves lett, és elvittem az ilyenkor szokásos státusz vizsgálatra a védőnőhöz. Megvizsgálta, és természetesen minden renben vele. Hirtelen felindulásból kértem, hogy csináljuk meg a kiskönyvemet is, ha már itt vagyok...Hamar ment a dolog 15 perc alatt meg is voltunk. Semmi laca-faca... hiába ez már a harmadik....nem kell agyon ragozni semmit. Felírta nekem egy papírra, hogy milyen beutalókat kérjek a háziorvosomtól. Ő nem adhat beutalót nekem, mert a háziorvosom nem a falu orvosa.... semmi gond, majd megoldom... vagyis azt hittem...
Kicsi fiam is elkapta ezt a köhögéses nyavalyát. Be is lázasodott . Apa vitte el az orvohoz., mert nekem még annyi erőm sincs, hogy pisilni kimenjek.Anyuék felajánlották, hogy majd ők ápolgatják, én csak gyógyuljak. Gyógyulgattam is egész héten. Fel sem keltem az ágyból. Apa főzött a nagylányommal kettesben. Nagyon ügyesek voltak. Csütörtökön már erőtt vettem magamon és felkeltem.... és akkor megláttam az ÉN konyhámat .... csak néztem ..... valami polgárháború zajlott ott biztosan... kézigránát is robbanhatott.. . és a csata elhúzodott a napaliig, mert ott is áldatlan állapotok uralkodtak....Hirtelen felindulásból rendet vágtam, sőt kimostam közben két adag ruhát, kisubickoltam a fürdőszobát.... és félájulta az ágyra rogytam...megdicsértem magam, hogy ilyen nagy marha vagyok, hogy négy nap fekvés után tájfunként állok neki takarítani és csodálkozom, hogy újra rosszul vagyok....porszívóni és felmosni már nem volt erőm...apa megigérte, majd ő azt megcsinálja.....azóta csinálja....
Pénteken visszamentem a háziorvoshoz. Megcsinálta a nővérke az EKG-t, ami tökéletes lett...nem is vártunk mást.... a doki elégedett volt, és részéről befejezettnek tekintette a dolgot. Kérdeztem tőle, hogy akkor most megkaphatnám-e a beutalókat a vérvételre. Hétfő óta rengeteget változhatott a világ, mert nemmel válaszolt. Szerinte ez a nőgyógyász feladata és nem az övé. Amúgy sem adhat sem vasra, sem toxoplazma szűrésre beutalót, és különben is.... menjek a nőgyógyászhoz.
Akkor elmeséltem neki azt a szép magyar népmesét amiben most én főszereplő vagyok, de a mese az orvost nem hatotta meg....
...Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szegény ember és annak a legkisebbik állapotos lánya elment a nőgyógyászhoz beutalóért, hogy vért vehessenek az ő vénájából.... Na nem azért, mert ez volt a legkisebbik lány perveziója, de nem ám, hanem azért mert ezt írja elő a terhesgondozási protokol. Amikor a legkisebbik állapotos lány a nőgyógyászbak elődata kívánságát a nőgyógyász fejét csóválva a védőnőhöz irányította a legkisebbik leányt azzal a magyarázattal, hogy az bizony az egyetlen és mindenható védőnő privilégiuma. A legkisebbik leány nem tudott mit tenni, hát elballagott a védőnőhöz. Ott megtudta, hogy ez a nemes feladat a háziorvos hatalmába tartozó mutatvány, így a szegényember legkisebb állapotos lánya a háziorvosnál tartotta kis kacsóját, várva az a rohadt beutalót végre.... de jaj az ördög nem aludt,.... a háziorvosba belebújt .... toppantott kettőt, keresztbe tette a kezét és a fejét rázta. Körülötte a pokol kénköves tüze égett. Biza Ő nem hajlandó beutalód adni, mert az egyes egyedül nőgyógyász feladata...... A kör bezárult és a szegény ember legkisebbik leánya azóta is körbe körbe jár a beutalóért ha addig meg nem szült....
Hát ez itt a magyar valóság. Mindez megyeszékhelyen Tatabányán. És hogy mit teszek? Elűzöm az ördögöt...
