18. hét

Egy hetet adtam a labornak, hogy elvégezze a szükséges vizsgálatokat, ugyanis keddre már kértem is időpontot a genetikai ultrahang vizsgálatra. A vizsgálathoz a doktornak szüksége van az AFP eredményre is, na azt én nem vittem... gondoltam akármilyen is az eredményt attól még neki alaposan meg kell vizsgálni a magzatomat. Azért lelkiismeret furdalásom volt, mivel direkt a lelkemre kötötték, hogy az AFP eredményt vigyem majd magammal, de képtelen voltam megfelelően koordinálni az eseményeket. 9-től adták ki az eredményeket és én ügyesen 8.15.-re kértem időpontot az ultrahangra. Esélyem nem volt arra, hogy nálam legyen a labor eredmény... sebaj... bepróbálkoztam...  csak reménykedtem, hogy nem azt a nagyképű flegma orvost fogom ki, mint legutóbb. Na és hogy mi az az AFP ? Betettem egy linket róla a Hol? fül alá.

Kegyesek voltak hozzám az istenek, mert időben bejutottam. Azonnal elmondtam, hogy genetikai ultrahangra jöttem laboreredmény nélkül. Hümmögött az orvos, de nem küldött el a fenébe, pedig erre is felkészültem már agyban... Kedvesen az ágyra invitált (vizsgálat céljából) és én már mohón a monitorra tapadtam, had lássam az én kicsikémet végre.... 

... az én kicsikém  meg is villantotta magát.  A vizsgálófej a hasamhoz ért és más sem látszott a monitoron mint a popsija és szétdobott lábacskái. Az orovos azonnal feltette a kérdést: Akarom-e tudni a nemét... (mivel egyenlőre más sem látszik a monitoron)

- Hát persze, hogy akarom ... -válaszoltam elszántan.

KISLÁNY , ott látszik, mutatott az orvos az ominózus helyre... Nem láttam, mert a szemem bepárásodott és az agyam zúgta csak zúgta, hogy kislány, kislány, kislány....

Meglepődtem nem is tagadom... azt hittem újra fiam lesz... de a meglepődést azonnal felváltotta a boldogság, hogy végre végre elképzelhetem már, végre végre ízlelhetem a nevét: Eszter. Az orvos közben már vizsgálta minden porcikáját, ujjacskáit, koponyáját, gerincét, arcocskáját. Megpróbáltam felzárkózni, és figyelni, hogy lássam minden rendben van az én kicsi lányommal.  A gyomra tele volt, a veséje üres... ezt meg is jegyezte az orvos... valószínűleg most  pisilt...

Nem kellett sokat várnom az orvos elkezdte firtatni a koromat. Ő is elküldött genetikai tanácsadásra. Mondtam neki, hogy voltam már az Istenhegyi klinikán, megcsináltattam a kombinált tesztet. Jó, jó, de ők inkább a SOTE klinikát szokták ajánlani, mert az nem magán klinika. ????? és?  Mindenesetre az is jó, de azért mégiscsak.... nem reagáltam, belefáradtam már... úgysem megyek el... 

Felöltözhettem, és leletet nem kaptam. Zálogba ott marad náluk amíg el nem megyek a laborba és el nem hozom a véreredményemet.... így azzal búcsúztunk el egymástól, hogy szerencsés esetben (ha elkészültek az eredmények) nemsokára visszajövök...

Apa a folyosón várt, és igen megdöbbent amikor odahajoltam hozzá, és közöltem vele, hogy szerelmünk gyümölcse puncis.... Szerintem nem számított rá, hogy ma megtudjuk az igazságot... én sem számítottam rá ...

Csillogó szemmel sétáltunk át a laborba, és amíg sorra nem kerültünk elemezgettük az új helyzetet, és örültünk magunknak. Anyámat is felhívtam. Nagyon lelkendezett Eszter unokája létén. Elmesélte, hogy álmodott vele. Nem tudta milyen nemű, de azt látta, hogy barna hajú az utód... remélem jósló álom volt. 

A laborban megkaptuk az eredményeket, amiből természetesen semmit nem tudtunk kiolvasni. Elvittem a dokinak aki örvendezet a szép  AFP eredményen. Örömén osztoztam én is... így megkaphattam a ultrahang eredményt is. Ezzel majd megyek a nemlétező kezelőorvosomhoz, vagyis én úgy értelmezem, hogy a terhesgondozóba. Kértem is időpontot jövő hétre, ott majd bemutatom az írást arról, hogy minden tökéletes szép és kerek...

 

17. hét

Végre eljött a nagy nap, hogy meglátogassam a tatabányai terhesgondozót.  9.45.-re kaptam időpontot. Nem reggeliztem, csak a szokásos kávémat ittam meg reggel, mert arról azért képtelen lennék lemondani. A célom az volt, hogy a terhesgondozóban HA kapok beutalót vérvételre, akkor aznap azt le is zongorázom, mert nem akarok újra elkéreckedni melóból, beautózni a városba ez miatt, mert ez nekem minimum 2 óra eltáv...

Amint megérkeztem már be is hívtak. Előadtam  az éppen aktuális doktornőnek, hogy beutaló reményében jöttem. Tágra nyílt szemmel csodálkoztak, hogy hogy-hogy nincs nekem még vérvételi eredményem. Elmeséltem a történetemet, a körbe-körbe szaladgálásomat. Erre megkérdezték, hogy miért nem mentem egyből oda....  

... hát kérem azért nem, mert nem oda küldtek. Csak egy isteni szikrának köszönhetem  - ami egy reggelen  bevillant hirtelen az agyamba - hogy végre ide kerültem....

Azután kiderült, hogy én mint szári lakos nem is oda tartozom. Azt hittem, hogy lefordulok a székről. Megkérdeztem, hogy hogyan lehet az, hogy a nőgyógyászatra mehetek, oda tartozom, a terhesgondozóba (egy ajtóval arrébb) már nem, mert nem  oda tartozom??? A válasz mérhetetlenül kimerítő volt: Az más kategória.... de írhatok a igazgató főorvos úrnak, hogy engedélyezze a gondozásomat.  Kaptam egy papírt és tollat, megírtam a könyörgésemet, és így már minden oké.... megnézték a "kiskönyvemet", a szépen időrendbe rakott mindenféle papírkámat az eddigi ultrahangos vizsgálatokról, a toxoplasma eredményről, a down-kór szűrésről, majd  meg is kaptam az eligazításomat. Vérvételre kell menjek, ahol leveszik az AFP-t is, azután  az eredménnyel a genetikai ultrahangra, majd genetikai tanácsadásra a korom miatt és   vissza a terhesgondozóba. Megkérdeztem, hogy mi a fenének menjek én genetikai tanácsadásra, ha már túl vagyok a down-kór szűrésen és mivel az tökéletes, biztosan nem akarok élni az amniocentézis lehetőségével. A válasz megint elképesztően kimerítő volt, mert én 35 feletti vagyok, és ezt ajánlaniuk kell. Oké, de már voltam vizsgálaton hahó, ott a papír róla... az nem számít....

Megírták a beutalót vérvételre, és én azon nyomban át is nyargaltam a laborba. Éppen időben, én lettem az utolsó paciens aznap. Az eddig elmaradt vérvételeket most bepótolva 5 tégely vért vett le a nővérke, de olyan ügyesen, hogy én még ilyet nem láttam. A szája be nem állt, elmesélte, hogy neki ikrei vannak, és milyen nehéz dolog az... közben cserélgette a tégelyeket a vénámból kiálló tű végéről... észbe sem kaptam és készen is voltunk. Esküszöm még élveztem is az alkalmi ismeretséget. A vérvételnek nyoma nem maradt.  Még egy ici pici lilácska foltocska sem keletkezett. Totál el vagyok ájulva azóta is...

Mivel a vérvétel alatt megjelent a "fiú" aki az emberi váladékok hurcolásáért felelős és mérhetetlenül sietett így nem tudta megvárni amíg vizelet eredményt is produkálok, magamnak kellett elszállítanom azt a  "nagy laborba." Ez egyáltalán nem okozott nekem gondot, a mintavétel annál inkább. Megkaptam a kis műanyag pohárkámat, a kis kémcsövecskémet hozzá és elvonultam az illemhelyre. Még jó, hogy a táskámat apára bíztam, mert nem bírtam volna megoldani a feladatot. Az egyetlen  helyiségben világítás nem lévén résnyire nyitott ajtó mellett szapora imátkozással (hogy senki be ne jöjjön) kellett mintát produkálni első nekifutásra a műanyag pohárba, mindezt téli felszerelésben fogas híjján. A wc csésze 2 centis vízben állt, így én is... és a szerencsétlenkedésben sikerült is beleejtenem a poharat a vízbe. Szuperment meghazuttoló gyorsasággal kaptam fel, és így alig  lett vizes belül... átfutott az agyamon, hogy újat kellene kérni, de egom erre nem volt hajlandó, így kiráztam a poharat és mintát  vételeztem. Ezután zsonglőr mutatvány következett. Egyik kézben pisis pohár, másik kézben kémcső dugóval.... 

10 pontos feladat:  Öltözközdjünk fel, és töltsük meg a kémcsövet úgy, hogy a poharat nem tesszük le... ugyanis nincs hova... ugyan körbenéztem, hátha akad a padlón egy parányi pici hely, ahol nem áll a víz, de olyan nem volt.  Felöltöztem úgy ahogy, majd egykézzel leügyeskedtem a dugót, elrejtettem a tenyeremben akár David Copperfield és óvatosan megtöltöttem a kémcsövet..... alig ment mellé.... Hurrá enyém a 10 pont.  Kipirult arcal, büszkén hagytam el a mellékhelyiséget... vittem az eredményt a laborba. Kiváncsi vagyok mit mutatnak ki belőle tekintettel az előzőekre...