Végre eljött a nagy nap, hogy meglátogassam a tatabányai terhesgondozót. 9.45.-re kaptam időpontot. Nem reggeliztem, csak a szokásos kávémat ittam meg reggel, mert arról azért képtelen lennék lemondani. A célom az volt, hogy a terhesgondozóban HA kapok beutalót vérvételre, akkor aznap azt le is zongorázom, mert nem akarok újra elkéreckedni melóból, beautózni a városba ez miatt, mert ez nekem minimum 2 óra eltáv...
Amint megérkeztem már be is hívtak. Előadtam az éppen aktuális doktornőnek, hogy beutaló reményében jöttem. Tágra nyílt szemmel csodálkoztak, hogy hogy-hogy nincs nekem még vérvételi eredményem. Elmeséltem a történetemet, a körbe-körbe szaladgálásomat. Erre megkérdezték, hogy miért nem mentem egyből oda....
... hát kérem azért nem, mert nem oda küldtek. Csak egy isteni szikrának köszönhetem - ami egy reggelen bevillant hirtelen az agyamba - hogy végre ide kerültem....
Azután kiderült, hogy én mint szári lakos nem is oda tartozom. Azt hittem, hogy lefordulok a székről. Megkérdeztem, hogy hogyan lehet az, hogy a nőgyógyászatra mehetek, oda tartozom, a terhesgondozóba (egy ajtóval arrébb) már nem, mert nem oda tartozom??? A válasz mérhetetlenül kimerítő volt: Az más kategória.... de írhatok a igazgató főorvos úrnak, hogy engedélyezze a gondozásomat. Kaptam egy papírt és tollat, megírtam a könyörgésemet, és így már minden oké.... megnézték a "kiskönyvemet", a szépen időrendbe rakott mindenféle papírkámat az eddigi ultrahangos vizsgálatokról, a toxoplasma eredményről, a down-kór szűrésről, majd meg is kaptam az eligazításomat. Vérvételre kell menjek, ahol leveszik az AFP-t is, azután az eredménnyel a genetikai ultrahangra, majd genetikai tanácsadásra a korom miatt és vissza a terhesgondozóba. Megkérdeztem, hogy mi a fenének menjek én genetikai tanácsadásra, ha már túl vagyok a down-kór szűrésen és mivel az tökéletes, biztosan nem akarok élni az amniocentézis lehetőségével. A válasz megint elképesztően kimerítő volt, mert én 35 feletti vagyok, és ezt ajánlaniuk kell. Oké, de már voltam vizsgálaton hahó, ott a papír róla... az nem számít....
Megírták a beutalót vérvételre, és én azon nyomban át is nyargaltam a laborba. Éppen időben, én lettem az utolsó paciens aznap. Az eddig elmaradt vérvételeket most bepótolva 5 tégely vért vett le a nővérke, de olyan ügyesen, hogy én még ilyet nem láttam. A szája be nem állt, elmesélte, hogy neki ikrei vannak, és milyen nehéz dolog az... közben cserélgette a tégelyeket a vénámból kiálló tű végéről... észbe sem kaptam és készen is voltunk. Esküszöm még élveztem is az alkalmi ismeretséget. A vérvételnek nyoma nem maradt. Még egy ici pici lilácska foltocska sem keletkezett. Totál el vagyok ájulva azóta is...
Mivel a vérvétel alatt megjelent a "fiú" aki az emberi váladékok hurcolásáért felelős és mérhetetlenül sietett így nem tudta megvárni amíg vizelet eredményt is produkálok, magamnak kellett elszállítanom azt a "nagy laborba." Ez egyáltalán nem okozott nekem gondot, a mintavétel annál inkább. Megkaptam a kis műanyag pohárkámat, a kis kémcsövecskémet hozzá és elvonultam az illemhelyre. Még jó, hogy a táskámat apára bíztam, mert nem bírtam volna megoldani a feladatot. Az egyetlen helyiségben világítás nem lévén résnyire nyitott ajtó mellett szapora imátkozással (hogy senki be ne jöjjön) kellett mintát produkálni első nekifutásra a műanyag pohárba, mindezt téli felszerelésben fogas híjján. A wc csésze 2 centis vízben állt, így én is... és a szerencsétlenkedésben sikerült is beleejtenem a poharat a vízbe. Szuperment meghazuttoló gyorsasággal kaptam fel, és így alig lett vizes belül... átfutott az agyamon, hogy újat kellene kérni, de egom erre nem volt hajlandó, így kiráztam a poharat és mintát vételeztem. Ezután zsonglőr mutatvány következett. Egyik kézben pisis pohár, másik kézben kémcső dugóval....
10 pontos feladat: Öltözközdjünk fel, és töltsük meg a kémcsövet úgy, hogy a poharat nem tesszük le... ugyanis nincs hova... ugyan körbenéztem, hátha akad a padlón egy parányi pici hely, ahol nem áll a víz, de olyan nem volt. Felöltöztem úgy ahogy, majd egykézzel leügyeskedtem a dugót, elrejtettem a tenyeremben akár David Copperfield és óvatosan megtöltöttem a kémcsövet..... alig ment mellé.... Hurrá enyém a 10 pont. Kipirult arcal, büszkén hagytam el a mellékhelyiséget... vittem az eredményt a laborba. Kiváncsi vagyok mit mutatnak ki belőle tekintettel az előzőekre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérdezz, vagy szólj hozzá bátran!