Csodálatos hetem volt... András érzékeny oldala ismét megmutatkozott a hétvégén... Éppen takarítottam, és ha én takarítok akkor Zorán üvölt nálunk... András is szereti a zenéjét, vígan pörög és futkározik közben. Egy romantikus csendes andalító számnál (sajnos nem tudom melyik volt az... :( )András a következő észrevételt tette: " Anya, olyan szép ez a dal, mintha összebújnánk..." Anyai szívem rögvest tele lett gyengédséggel és boldogsággal.... Ezek a percek azok amik a legértékesebbek az életemben... na meg persze más is... például mai napon azaz március 17.-én terhességem 16.2 napján megmozdult a kis barackom. Egyértelmű jelét adta annak, hogy Ő van nekünk, él és virul és családunk része. Igaz Ő már a harmadik gyermekem akit érezhettem a méhemben, mégis ez az élmény mindig váratlan és gyönyörű.
Annak idején olvastam én mindenféle hasonlatot arra, hogy milyen érzés a magzatmozgás: hasonlították lepkeszárnyak lebbenéséhez, angyalok simogatásához és minden ehhez hasonló romantikus dologhoz én azonban teljesen másnak érzem. Evelin lányom annak idején éppen akkor mozdult meg amikor egy meleg nyári napon vígan fagylaltoztam az autóban ülve egy parkolóban, miközben apa a barátjával beszélgetett fontos férfias dolgokról... Pici magzatom jól megijesztett, mert úgy éreztem, hogy a gombóc kipottyant a tölcsérből és a hasamra esett. Félve néztem a ruhámra, de ott nem volt semmiféle fagylaltgombóc, sőt folt sem esett... gyorsan leellenőriztem a tölcsér tartalmát is, ami megerősített abban, hogy nem történ semmi.... ekkor esett le, hogy de bizony történt valami... a gombóc bizony megmozdult, csak nem a tölcsérben hanem a méhemben... ujjongva ugrottam ki a kocsiból, és a férfiak szavába vágva meséltem el a NAGY hírt. Ők annyira nem voltak meghatódva... zavartan néztek rám... honnan is tudhatnák milyen élmény ez!
Magzatom lassan félidős, és nekem még mindig nincs beutalóm vérvételre. Az aktuális 16. heti AFP-ről már nem is beszélve. Hiába mondtam eddig, hogy le van ejtve az egész, mégis aggasztott a dolog... egy isteni szirkra beugrott: fel kellene hívni talán a terhesgondozót, több ötletem nem lévén tárcsáztam őket és elpanaszoltam kálváriámat. Rókai doktornővel beszéltem, aki megnyugtatott, hogy nyugodtan menjek a terhesgondozóba és kapok beutalót.... a fene egye meg, hogy erre nem gondoltam hamarabb és a fene egye meg a nőgyógyászt, a védőnőt és a háziorvost, hogy egyiksem ajánlott ezt a lehetőséget... mindegy kértem időponott, jövő héten ott leszek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérdezz, vagy szólj hozzá bátran!