A hét legelső napján reggel 7 órára megjelentem a tatabányai kórházban. A betegfelvételen jelentkeztem, ahol tájékoztattak, hogy mivel nincs időpontom, majd egy " lukban" bemehetek..... Szépen lassan szállingóztak nőtársaim. Elővettem a könyvet amit nagyon bölcsen magammal vittem, és olvastam...csak olvastam... és olvastam... 3 órán keresztül... mire meghallottam a nevem.
A szimpatikus idős orvos megkérdezte, hogy mi járatban vagyok. Én előadtam neki, hogy számításaim szerint 7 hetes terhes vagyok, és hát ezért... A nővérke rám sem nézet, klimpírozott a számítógépen, közben unott hangon megkérdezte, hogy megtartom-e. Naná!
A doki ekkor megkérdezte, hogy mikor volt rákszűrésem...khm...két éve mondtam, miután elosztottam kettővel a valódi értéket...
- Miért? -kérdezte a doki kicsit feddően.
- Hát ez az!- volt az okos kis válaszom... és ennek örömére felmásztam a nőgyógyászati vizsgáló ágyra. Igen húztam a fenekemet, mire az orvos megjegyezte, hogy ha sűrűbben járnék rákszűrésre, biztosan nem lenne ennyire megrázó a számomra... Nem akartam vitázni vele... nem így gondolom... Megtapogatta a hasamat, majd az ultrahang gép után nyúlt. Mielőtt zselét kent volna rám, megcsippentette édes kis hájamat, és megkérdezte, hogy mi az? Hát erre nekem nevetnem kellett. Mondtam neki, hogy elképesztő kínosakat tud kérdezni. Na de eddig nevettünk, majd az ultrahang készülék monitorába mélyedt a tekintete. Talán két perc is eltelt, de nekem vagy negyed órának tűnt és Ő csak némán tévézett. Nem bírtam tovább és megkérdeztem: -Baj van?
Kiderült, hogy petezsák az van, de semmi más, pedig hét hetesen azért itt már szívdobogásnak is látszania kellene. Írt beutalót az Ultrahang vizsgálatra egy héttel későbbre. Atya ég milyen jó, hogy én már kértem időpontot aznap délutánra az Istenhegyi klinikára, mert nem gondoltam, hogy itt vizsgálaton kívül más is lesz.... Kifele menet a kórházból, kértem gyorsan időpontot jövő hétfőre egy ultrahang vizsgálatra, biztos ami biztos alapon.... Kifelé menet a nővérke újra megkérdezte, hogy megtartom-e a babát.... nem értem a kérdést... főleg másodjára nem.....
Az Istenhegyi klinikán az orvos nagyon kedves volt és már a megjelenése is megnyugtató volt. Az eredmény annál kevésbé. Petezsák van, más nem látható...leforráztak...de hiszen itt sokkal jobb gépek vannak és különben is 7 hetes a babszem, mi az, hogy nem látszik......
Nyugtatólag közölte az orvos, hogy valószínű fiatalabb a számoltnál.... nem nyugodtam meg.... és életem leghosszabb hétvégéje várt rám....úgy éreztem megveszek hétfőig. Látnom kell!
Cammogva jött el a hétfő. Számításaim szerint picurkám már 8 hetes. Most már biztosan ott lesz...Apa elkísért, de az ajtónál tovább nem jutott. Csak a vizsgált személy tartózkodhat ama szentélyben.... hát jó! Beletörődve vártunk potom másfél órát mire végre meghallottam a nevem... a doki komótosan a hasamra tette az vizsgálófejet, húzott kettőt és leparancsolta rólam a bugyit, hogy így nem lát semmit.... hüvelyi lesz... Mit bánom én, csak lássam már... de nem láttam... a doki nem sokat teketóriázott elküldött, hogy egy hét múlva újra tegyek látogatást nála.... Azért megkérdeztem tőle, hogy nem kellene, hogy rosszul legyek, vagy valami, ha baj van a babával? - Nem feltétlenül. Hát ennyi volt a bő kimerítő válasza. Elpityeregtem magam amikor kijöttem az ajtón. Apának panaszkodtam, hogy megint semmi.... semmi nem látszik.... Hazafele az autóban hosszas előadást tartott a peteérésről és a terhesség számolásáról.... Neeeem, nem nőgyógyász, de Ő mindenhez ért... csakhogy én totálisan magam alatt voltam , csendre vágytam, hogy magamba fordulhassak..... csak bámultam kifelé az ablakból és néztem a suhanó fákat amíg bele nem szédültem....
Haza érve felhívtam újra az Istenhegyi klinikát és időpontot kértem péntekre..... És onnantól valami megszállt, mert egyszerűen éreztem, hogy semmi baj nem lehet. Minden oké.... beszélgetésbe kezdtem magzatommal és mondtam neki, hogy most már pénteken szépen megmutatja magát, és nem okoz anyának szívrohamot, okosan fog viselkedni... és így is lett.
A klinikán az orvos elé vetettem magam az ágyon..... amint a hasamhoz ért a vizsgáló, a monitoron azonnal világítani kezdet ez én kis magzatom. Kis homályos paca, de a szívem megtelt boldogsággal és a szemem könnyekkel. " Hát itt vagy te kis rosszcsont ! Az anyád szentségit! " :D Kalapált a kis szíve. Meg is hallgathattuk. Az orvos megvizsgálta a szívverést és közölte, hogy teljesen normálisan ver, és a pulzusa is tökéletes.... Hiába na, az én gyerekem!
A mérete alapján 7 hetesnek és 3 naposnak kalibrálta be az orvos. Ám legyen! 1 héttel kisebb mint amit az utolsó menstruáció első napjából számoltunk.... de az a lényeg, hogy van nekem, a többi nem fontos!
Vagy ötvenszer köszöntem meg az orvosnak a jó híreket. Azonnal időpontot egyeztettünk a kombinált tesztre, down-kór kockázatának szűrésére. (Erről még mesélek!)
Az előtérben összeborultunk apával. Akkor láttam meg rajta igazán, hogy Ő is mennyire izgult csemetéje miatt. Nagyon megható volt a számomra. Nem is gondoltam......
... szóval így esett, hogy a terhességem 7. hete nálam 14 napig tartott....
...és ezúton mutatom be legújabb gyermekem. Ugye milyen szép? Már akinek van hozzá szeme....
