18. hét

Egy hetet adtam a labornak, hogy elvégezze a szükséges vizsgálatokat, ugyanis keddre már kértem is időpontot a genetikai ultrahang vizsgálatra. A vizsgálathoz a doktornak szüksége van az AFP eredményre is, na azt én nem vittem... gondoltam akármilyen is az eredményt attól még neki alaposan meg kell vizsgálni a magzatomat. Azért lelkiismeret furdalásom volt, mivel direkt a lelkemre kötötték, hogy az AFP eredményt vigyem majd magammal, de képtelen voltam megfelelően koordinálni az eseményeket. 9-től adták ki az eredményeket és én ügyesen 8.15.-re kértem időpontot az ultrahangra. Esélyem nem volt arra, hogy nálam legyen a labor eredmény... sebaj... bepróbálkoztam...  csak reménykedtem, hogy nem azt a nagyképű flegma orvost fogom ki, mint legutóbb. Na és hogy mi az az AFP ? Betettem egy linket róla a Hol? fül alá.

Kegyesek voltak hozzám az istenek, mert időben bejutottam. Azonnal elmondtam, hogy genetikai ultrahangra jöttem laboreredmény nélkül. Hümmögött az orvos, de nem küldött el a fenébe, pedig erre is felkészültem már agyban... Kedvesen az ágyra invitált (vizsgálat céljából) és én már mohón a monitorra tapadtam, had lássam az én kicsikémet végre.... 

... az én kicsikém  meg is villantotta magát.  A vizsgálófej a hasamhoz ért és más sem látszott a monitoron mint a popsija és szétdobott lábacskái. Az orovos azonnal feltette a kérdést: Akarom-e tudni a nemét... (mivel egyenlőre más sem látszik a monitoron)

- Hát persze, hogy akarom ... -válaszoltam elszántan.

KISLÁNY , ott látszik, mutatott az orvos az ominózus helyre... Nem láttam, mert a szemem bepárásodott és az agyam zúgta csak zúgta, hogy kislány, kislány, kislány....

Meglepődtem nem is tagadom... azt hittem újra fiam lesz... de a meglepődést azonnal felváltotta a boldogság, hogy végre végre elképzelhetem már, végre végre ízlelhetem a nevét: Eszter. Az orvos közben már vizsgálta minden porcikáját, ujjacskáit, koponyáját, gerincét, arcocskáját. Megpróbáltam felzárkózni, és figyelni, hogy lássam minden rendben van az én kicsi lányommal.  A gyomra tele volt, a veséje üres... ezt meg is jegyezte az orvos... valószínűleg most  pisilt...

Nem kellett sokat várnom az orvos elkezdte firtatni a koromat. Ő is elküldött genetikai tanácsadásra. Mondtam neki, hogy voltam már az Istenhegyi klinikán, megcsináltattam a kombinált tesztet. Jó, jó, de ők inkább a SOTE klinikát szokták ajánlani, mert az nem magán klinika. ????? és?  Mindenesetre az is jó, de azért mégiscsak.... nem reagáltam, belefáradtam már... úgysem megyek el... 

Felöltözhettem, és leletet nem kaptam. Zálogba ott marad náluk amíg el nem megyek a laborba és el nem hozom a véreredményemet.... így azzal búcsúztunk el egymástól, hogy szerencsés esetben (ha elkészültek az eredmények) nemsokára visszajövök...

Apa a folyosón várt, és igen megdöbbent amikor odahajoltam hozzá, és közöltem vele, hogy szerelmünk gyümölcse puncis.... Szerintem nem számított rá, hogy ma megtudjuk az igazságot... én sem számítottam rá ...

Csillogó szemmel sétáltunk át a laborba, és amíg sorra nem kerültünk elemezgettük az új helyzetet, és örültünk magunknak. Anyámat is felhívtam. Nagyon lelkendezett Eszter unokája létén. Elmesélte, hogy álmodott vele. Nem tudta milyen nemű, de azt látta, hogy barna hajú az utód... remélem jósló álom volt. 

A laborban megkaptuk az eredményeket, amiből természetesen semmit nem tudtunk kiolvasni. Elvittem a dokinak aki örvendezet a szép  AFP eredményen. Örömén osztoztam én is... így megkaphattam a ultrahang eredményt is. Ezzel majd megyek a nemlétező kezelőorvosomhoz, vagyis én úgy értelmezem, hogy a terhesgondozóba. Kértem is időpontot jövő hétre, ott majd bemutatom az írást arról, hogy minden tökéletes szép és kerek...