11.hét

Juhéjj... közeledik a trimeszter vége... minden reményem ebben van a hányingert illetően.... uganyis a helyzet változatlan... Az émelygés  estére fokozódik a csúcsra. Amikor végre véget ér a meló, hazaérek hogy leeresszek... és ekkor eluralkodik rajtam a mérhetetlen rosszullét.... bevallom férfiasan sírni tudnék .... ilyenkor semmi sem jó... minden megnyilvánulást sértésnek veszek és a családom a szőnyeg alatt közlekedik, mert anya "kicsit" ingerült... Apa nehezen tolerálja, amit meg is értek. Alapjáraton is hangulat ember vagyok. Most jó adag hormonnal megdobva el lehet képzelni az itthoni hangulatot... Ennek tudatában igyekszek félrevonulni... senkivel sem érintkezni... na de lássuk be ez azért lehetetlen...mégiscsak családban élek, itt feladataim vannak amit nap mint nap el kell látnom... azon túl kommunikálnom is kell... sőt szeretetet adnom és törődnöm ...naaaaagyon nehéz...nekik is...

...de azért tutom ám tetézni is mindezt! Megbetegedéssel. Sikerült ugyanis összeszednem valamit.  Köhögök, csak köhögök de úgy, hogy majd ki esik a tüdőm. A vad köhögés hányingerbe és hányásba torkollik... ettől végkép étvágytalan vagyok és gyenge... terveztem én a háziorvos meglátogatását de nem ebből a célból. Az EKG, és a labor beutalók miatt látogatnám meg, de éppen infulenza mizéria van, és nem akartam egy halom beteg közé vetni magam... mégis meg kellett tennem,  Körülbelül 4 évente szoktam meglátogatni a doktort, szerintem azt sem tudja ki vagyok...mindenesetre most újra megismerkedünk gondoltam, és telefonáltam is neki. A nővérkével beszéltem. Mondta, hogy az elkövetkező 3 (!) napra nem tud időpontot adni, mert annyi a beteg. Elmondtam neki a panaszomat, és mivel sejtettem, hogy hasonló tünettel megáldott beteg tapossa egymást a rendelőben, hozzátettem, hogy állapotos vagyok...  lett időpontotm méghozzá azonnalra.

Jól sejtettem a rendelőben annyi beteg volt, amennyit én még soha nem láttam... mindegyik ugyan úgy köhögött mint én. Nem vagyok egy nagyon finnyás típus, de azonnal elővettem egy zsebkendőt és az orrom és a szám elé tartottam mint Michael Jackson. Nem érdekel ki mit gondol, de én itt nem veszek levegőt másképpen... A nővérpultnál kezdődik a mizéria, de odáig is el kell jutni hosszú sorbanállással...naná, hogy kifogtam magam mögött egy bácsit, akit nem nagyon érdekelt a higiénia, és a szélrózsa minden irányába szaftosan szétköhögte bánatát.... ezen már nem csak én voltam kiakadva... sorstársaim villámló tekintetéből láttam, hogy ez bizony kiverte a biztosítékot az egész rendelőben... na de sorra kerültem én is! A növérke azonnal nyitotta az ajtót elöttem amikor bemutatkoztam. A rendelő felhördült a hátam mögött...gondolom azon tanakodtak, hogy vajon ki lehetek én, hogy azonnal sorra kerülök 50 másik elött... Jah kérem, én ismerem a varázsszót!

Sajnos antibiotikum lett a vége, amit nagyon nem akartam, de ez ugye nem kívánság műsor. A betegségemet nem tudtam meg... de ezen már nem lepődöm meg. A doki nyomtat, vény a kezemben, és még észbe sem kaptam, már hívja is a következőt... na de ácsi egy pillanat! Még egy fontos dolog van. Előadtam, hogy én időközben amióta nem látott Fejér megyébe költöztem. Szülövárosom, ahol háziorvosom is fellelhető Komárom-Esztergom megyében van.  A két helység egymás szomszédságában, de mégis egy láthatatlan vonal, amit csak egy térképen lehet látni visszavonhatatlanul lezár egymástól... és itt kezdődik a probléma.

-  Kellene nekem a beutaló a labor vizsgálatokra, és ha már itt vagyok kihasználnám az alkalmat..

-  Az nem így van... - mondta szigorúan az orvos.

- Mindjárt sejtettem.- válaszoltam felkészülten. - Nézze a nőgyógyász a védőnőhöz irányított, a védőnő önhöz, mert ő nem tud beutalót adni nekem, mivel a háziorvosom nem helyi. Nem is akarom, hogy a helyi "jó hírű" doki legyen a háziorvosom. Mondja meg mit tehet ilyenkor egy kismama?

- Nem tudom.- volt a rövid válasz

...és ilyenkor érzem magam úgy, hogy EU tagország lakosaként inkább Albániában élek ... miért ennyire bonyolult ez???

A nővérkéhez kísért orvosom, hogy majd Ő áldozza fel magát, és derítse ki az igazságot. Negyed óra telefonálgatást követően a tatabányai labor jelezte, hogy mehetek oda nyugodtan, szívesen lecsapolja véremet, ha nekem az kell... kell a fenének, de megyek... kiderült az is, hogy az EKG vizsgálatot sürgősen el kell végezni, mert az a 12. héten esedékes, és én már mindjárt benne is vagyok. Lestoppoltam a pénteki napot, ugyis akkor fogok kombináltra menni, így egy napon letudom... ezzel búcsúztam.