20. hét

András az este odajött hozzám aggódva mondta, hogy ha Eszterke tetszeni fog nekünk amikor megszületik, akkor Ő meghal.  Aztán mondta, hogy Apát "húszra" szereti, engem pedig el sem tudja mondani mennyire. Megkért minket, hogy mi is szeressük őt "húszra" de Esztert csak "ötre". Úgy meghatódtam ezen a beszélgetésen... Már napok óta nagyon sirdogálós, pedig sosem szokott nyafogni. Talán ez az oka, ez a gondolat emészti a kis lelkét... Pedig az utcán, a boltban, az oviban mindenkinek csak az Ő kis húgáról csacsog, aki ott van bent Anya pocijában, és mindjárt megszületik... Úgy hívja, hogy a mi babánk. Sokszor megsimogatja, megpuszilgatja a hasamat, aminek én nagyon örülök.

Néha elnézegetem Őt amikor játszik, vagy alszik és mérhetetlen szeretetet érzek iránta. Még mindig olyan picinek találom. Ilyenkor aggódni kezdek, hogy vajon hogy éli meg majd a húga érkezését... és nekem mennyi időm marad Őrá? Hogyan fogom megoldani, hogy ne érezze kirekesztve magát? Leszek-e elég okos, hogy jól kezeljem ezt a feladatot? Csupa olyan kérdés amire nem lehet tudni a választ. Akkor és ott fog eldőlni majd....

Annak idején amikor András született nagyon nem sikerült jól megoldanom... Lili akkor már 10 éves volt. Önálló okos nagylány... Emlékszem rá, hogy reggelente egyedül készült az iskolába, egyedül indult el a buszhoz. Én az ablakból integettem neki... de volt olyan reggel, amikor olyan fárasztó és hosszú volt az éjszaka az újszülött Andrással, hogy mire felébredtem Lili már régen az iskolában volt... szörnyű lelkiismeret furdalásom volt ...

Büszke voltam rá, hogy nagyon önálló, de mégiscsak kisgyermek volt még akiről gondoskodni kell... aztán észbe sem kaptam és Ő a nagy önállóságával lassan eltávolodott tőlem... Örültem, hogy minden olyan olajozottan megy... nem vettem észre, hogy közben Ő mennyire szenved. 10 éves királysága lett oda. Mindenki a kis herceg körül forog, és Ő kiszorult a körből... Idén már 14 éves lesz és nem találtunk vissza egymáshoz...

Mikor kiderült, hogy harmadik magzatom kislány, nem volt felhőtlen a boldogsága ... Aggódni kezdett, hogy Ő már sosem lesz Apa kicsi lánya, hiszen ha megszületik Eszter, Ő lesz majd az Apa új pici lánya... Apa megvigasztalta, hogy erre ne is gondoljon,  a szeretet nem osztódik, hanem sokszorozódik. Az iránta érzett szeretet soha nem fog elmúlni bármi is lesz... 

.... ebben igaza is van, de az időnk és az energiánk az ami nem sokszorozódik. Ez a baj. A pici gyermek nagyon sok figyelmet, időt és energiát  igényel. A nagy gyermek is igényelné, de mivel nem üvölt, nem toporzékol nem halljuk meg ... jelez Ő, csak máshogyan ... daccal, "rosszalkodással"  és ezért meg is büntetjük szegényt... nem elég a figyelem megvonás, szeretet éhség még jól meg is szídjuk, haragszunk rá és elfordulunk tőle...  Nehéz szülőnek lenni!