9. hét

A hét a nőgyógyászaton kezdődött. Újabb három órás várakozás után (pedig volt időpontom!! ) és egy szuper könyv kiolvasását követően bejutottam kedves mosolygós orvosomhoz. Megmutattam neki az Istenhegyi klinikán kiállított hivatalos dokumentumot mely szerint az én kis magzatom él és virul, szívecskéje dobog és különben is... Az orvos elolvasta és gyönyörűségének adott hangot háromszor is. Meglepődtem lelkesedésén.... de később eszembe jutott, hogy talán annak örült nagyon, hogy a hivatalos papírra a szonográfus már ráírta a kombinált teszt előjegyzési időpontját.... és biztosan a nőgyógyász kolléga is egyetértett a teszt fontosságával... nem tudom... mindenesetre így a kilencedik héten Ő is írt egy újabb hivatalos papírt, melyen közli a terhességem hetedik hetének tényét. Csak két hetet tévedett, de ez nekem nem okozott különösebb megrázkódtatást. A papírt továbbítanom kell a védőnőnek és Ő irányít tovább a vizsgálatokra. Ezzel végeztünk volna is, de én bátorkodtam megkérdezni, hogy vajon a jelenleg mutatkozó hüvelyváladékomról mi a véleménye. Ha nem bűzüs, nem színes és nem viszket akkor belefér.... belefér, úgyhogy elbúcsúztunk... a nővérke még utánam kiabált, hogy gratulál a terhességhez. Fülig ért a szám, és jó nevelt nagylányhoz méltóan megköszöntem a jókívánságot.  Trallala...

A héten olyan élményben volt részem, amiben igen régen...kisgyerek koromban....és remélem sosem lesz többet...

Úgy esett, hogy Szombaton délután már nagyon vergődtem a közérzetem miatt és úgy döntöttem egy remek könnyvel elvonulok egy jó meleg fürdőre. Áztam a kellemes meleg vízben ami lehetett volna melegebb is, de nem mertem túl meleget engedni magamnak. Féltettem magzatomat. A könyv a kedvenc íróm Popper Péter egyik halála után kiadott mersterműve.

Imádom minden írását akár vallási akár pszichológiai. Távozása számomra önző szomorúság, hogy már nem lep meg többé értékes eszmefuttatásaival.

....szóval a könyv éppen a poklot, avagy a túlvilági életet elemezte amikor megrengett a föld, vele együtt kicsiny fürdőszobám, a kád víz és én is....hirtelen azt hittem a gyerekek duhaj játéka... vagy a közeli bánya robbantása... vagy az utcában egy gázrobbanás... vagy autó csapódott a házunkba...de nem... a hosszan tartó morajlás, az egész házat megtáncoltató erő bizony földrengés volt. Az egész testemet megbénító  félelem csupán fél percig ha tartott, mégis az agyam őrült tempóban kereste a válaszokat az eseményre...nyugtázta a földrengés tényét majd szépen helyreállította a szívverésemet... Hallottam, hogy apa kiszaladt, hogy megnézze történt-e valami a házzal... a kutyák vadul ugattak... gyermekeim pedig tovább játszottak  mintha semmi sem történt volna... újra a könyvemre néztem, és elmosolyogtam.... a pokol.... igen hirtelen ez is megfordult a fejembe, de csak egy pillanatig...Végül szerencsére csak néhány hajszálrepedés maradt a történetre emlékeztetőül...

Eszembe jutott piciny magzatom... vajon megérezhetett-e bármit is ebből a ritka eseményből? Azt biztosan, hogy anyja szíve kalapál, és a zsibbadt félelemmel a testemen végigfutó kémiai változások talán Őrá is hatottak... egy olajbogyónyi picurka élet...remélem vígan ficánkolt az Ő kis puha meleg világában odabent...