13. hét

A 13 szám nem szerencsés, de nem is foglalkozom vele.... 

Hát megtörtént a várva várt kombinált teszt, elmesélem....

A klinikán a nővérpultnál (vagy minek nevezzem) megérkezésünkkor megkérdeztem, hogy van-e lehetőség toxoplazma teszt elvégzésére is, mert nem bírtam nyugodni ez miatt... A hölgy nagyon kedves volt, és elmondta, hogy semmi akadálya, akkor két tégely vért vesznek le... oké mehet... kitöltöttem az űrlapokat amiket kaptam, és máris mehettünk vért venni....apám én ebbe eddig bele sem gondoltam, hogy én hogy utálom a vérvételt... amíg a nővérke ügyködött rajtam én a csempézett falat bámultam, a fugázást... és azon agyaltam, hogy hogy lehet az, hogy nem félek a szüléstől a vérvételnél meg így parázok... semmi értelme... főleg, hogy a nővér ügyes volt, gyors és határozott... Apa csodálkozott is amikor újra mellé ültem a váróban.. ugyanis úgy indultam el mellőle, hogy leadom az űrlapokat... erre néhány perc múlva úgy jöttem vissza, hogy már le is vették a vért....  

Az ultrahangon a már megszokott kedves Bátorfi doktor várt minket. Megismert, és ez jólesett. Amint a vizsgálófejet a hasamra tette, kis apró magzatom már integetett is nekünk vidáman... Meghatódtam édes baba formáján, pici ujjacskáin... Nagyon fickándozott.... A kombinált teszt ultrahangos vizsgálatán több mindent vizsgált az orvos. Először megnézte az orrocskáját, ami már első ránézésre igen királyi. Mátyás királyi! :D Szép nagy orra van ami remek hír... mert a down-kóros babáknál éppen fordítva van... Azonnal eszembe jutott András fiam, akinek szintén szép nagy orra volt anno az ultrahang képen... meg is ilyedtem picit akkor, de mikor megszületett láttam, hogy édes pisze orra éppen akkora a valóságban amekkorának lennie kell... így most már rutinosan nem aggódtam, hogy esetleg sas-orral születik majd a csemete....

A nyaki redő vizsálatnál megint okosabb lettem. Elmagyarázta a doki, hogy a nyaki redő tulajdonképpen a nyaknál a bőr alatt felhalmozódott folyadékréteg, és ennek a rétegnek a vastagságát vizsgálják ilyenkor. Picurkánknak kétszer is 2 mm-t mért, ami szintén örvendetes.... ééééééééés jöhetett a mozi. Megnéztük  a szívverését, a pulzusát is. Érdekes volt, hogy mindeközben okos kis magzatom végig "beszélt". Oké nem csoda gyerekről van szó, csak úgy járt a kis szája mintha valamit mondana.... még az orvos is megjegyezte hangosan, hogy hogy "dumál" :D  A pocakja is tele volt magzatvízzel... a vége felé megkérdeztem, hogy a neméről esetleg valami infó .... Az orvos percekig vadászta a lehetőséget, de a popsiján ült, és szemérmesen takargatta magát, így erre nem derült fény... Nem éreztem csalódást, mert nagyon boldog voltam attól, hogy egyáltalán láthattam, és hogy minden a legnagyobb rendben van vele... Méretei alapján majd egy héttel idősebb mint amire legutóbb kalibrálva lett.... a fene sem érti ezt ...  Sok szép képet kaptunk a babáról, és egy dvd-t is. A képeket büszkén nézegettük a váróban amíg vártuk a kiértékelést. 

Amikor szólitottak felmentünk az emeletre, ahol egy fiatal hölgy ismertette az eredményt. Nem izgultunk, mert az ultrahang vizsgálaton is mondta már az orvos, hogy szuper az UH eredménye. Az aszisztens ebben megerősített minket, átadta a leletet miután felolvasta. Érdekes volt számomra, hogy a korom alapján a kockázat 1:195 és a vizsgálat alapján 1:3892 a down-szindrómára ami nekem laikusnak nagy eltérés... a Edwards és a Patau- szindrómára pedig még kisebb 1:45932 és 1:108127 a kockázat.  Persze a leleten rajta van, hogy ez azért nem zárja ki ezeknek a rendellenességeknek a lehetőségét .... én azért meg vagyok nyugodva....

A toxoplazma teszt eredményét másfél hét múlva levélben fogom megkapni... akkor most ezért kezdek el izgulni...

Íme Mátyás király !